|
A macska neve
A
macska nevét kiszemelni felette nehéz,
Nem
afféle vasárnapi könnyű mulatság:
És
én kijelentem - de ezért ne nézz le -,
Hogy
HÁROM NEVET is követel meg macskád.
Egy,
amelyen hívogatja naponta a ház,
Mint:
Aladár, Jonatán, Kari, Dénes,
Mint:
Péter, Salamon, Gyuri és Atanáz -
Mind
csupa egyszerű, köznapi név ez.
Cifrábbakat
is lelsz, ha nagyon keresel
(Mást,
ha uraké s ha kisasszzonyoké lesz).
Plátón,
Ardzsuna, Perszefoné, Demeter -
Mégis,
csupa egyszerű, köznapi név ez.
Ám
tudd meg, a macska külön nevet is óhajt,
Büszkébb
nevet is, amely övé egyedül:
Másképp
hogy is űzi a spájzban a tolvajt,
Holdlepte
tetőn hogyan is hegedül?
Ily
neveket ha kívánsz, nosza hosszú a listám:
Csimbalabumm,
Tyafogány, Kalapetty,
Kraxima,
Dzsellifalónia, Bombalurisztán -
Mit
soha nem hord több egerész, csakis egy.
Mégse
reméld, hogy ezekkel a macska betelne:
Még
egy neve van - hanem ezt ne kutasd,
Mert
nem fedi fel soha emberi elme -
Ám
TUDJA A MACSKA, s a titka marad.
S olykor
ha merengve csak ül s elréved macskád,
Nos,
annak okát is elárulom én:
Mámoros
eszmék töltik a csöppnyi agyacskát,
Úgy
töpreng meditál csalafinta nevén:
Rejtett,
egyszeri, titkos,
Rejtszeri-titkos,
Agyafúrt,
csalafinta NEVÉN!
Ford.: Tótfalusi István
A vén gömböc macska
A vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka
voltaképp.
Van
tigriscsíkja, s oldalán még párduc-foltos
toldalék,
Egész
nap ül a szőnyegen, a padlón, ha ülhető,
Csak
ül, csak ül, csak ül, csak ül - mert attól
Gömböc
macska ő!
De
ha este a zaj meg a zűr elapad,
Őt
várja a munka, a nagy feladat.
Ha
az ágyba bebújt a család, s elaludt,
Vén
Gömböc a lépcsőn lopva lefut.
Egér-ügyelet!
neki élet-elem -
Nem
tudja egér, mi az illedelem,
Hát
megpróbálja tanítani végre
Zenére,
kötésre, csipkeszegésre.
A
vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka
voltaképp,
A
vén Gömböcnek párja nincs, a napra tolja tool-
fejét.
Egész
nap tűznél üldögél, kalapomon föllelhető,
Csak
ül, csak ül, csak ül, csak ül - mert attól
Gömböc
macska ő!
De
ha este a zaj meg a zűr elapad,
Őt
várja a munka, a nagy feladat.
És
mert az egérhad huss! - szanaszét ment,
Ő
tudja: az ok a szabálytalan étrend.
S
mert minden erőt ez a próba megér:
Süt-főz
nekik ő, hogy egyék az egér,
Egér-süteményt,
kenyérke-karajt,
És
príma fogás a szalonna , a sajt.
A
vén Gömböcre gondolok, ki Tarka-Terka,
voltaképp,
És
tengerész-csomóba köt mindent, mi függöny-
függelék.
Ül
bármin, mely lapos, sima, legyen az párkány,
háztető,
Csak
ül, csak ül, csak ül, csak ül - mert attól
Gömböc
macska ő!
De
ha este a zaj meg a zűr elapad,
Őt
várja a munka, a nagy feladat.
A
svábbogaraknak tudja mi kell,
Hogy
ellustulva ne zülljenek el.
Eme
féreg-bandából nekifog
Alakítani
egy cserkész-csapatot,
Napi
jótettel buzgót, fiatalt,
S ő
költ a csapatnak trombita-dalt.
Vén
Gömböcnek jár ezért három hurrá, de átható,
Mert
rajtuk áll a házirend, mint mindezekből látható.
Ford.: Nemes Nagy Ágnes
A Ladiklaki kandúr
A
Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám!
Fácánt
ha kap, csak fajdpipi kell neki,
Villába
rakod, vonít a lakás után,
Ha
lakásba teszed, csak a villát kedveli,
Ha
van pocok, ő bakegérre vágyna csupán,
De
ha van bakegér, csak a pockot kergeti.
A
Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
De
nincs ok ezért veszekedni semmi,
Mert
azt teszi,
Ami
jó neki,
S ez
esetben mit lehessen tenni?!
A
Ladiklaki Kandúr igazi szörnyeteg,
Ha
beengedik, inkább kint marad,
És
mindig az ajtó túlfelén reked,
Hazaérve
hazulról azonnal elszalad,
Szundítani
csak fiókok ölén szeret,
De
nyivákol, amint odabent ragad.
A
Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
De
nincs ok ezen keseregni semmi,
Mert
azt teszi,
Ami
jó neki,
S ez
esetben mit lehessen tenni?!
A
Ladiklaki Kandúr furcsa, különc alak,
S
modortalan irgalmatlanul,
Ha
kap egy halat, lakomázna csak,
De
ha nincs hal, a nyúlhúsihoz se nyúl.
A
tejfel-ebédre kurrog fumigálva,
Csak
azt csemegézi, amit maga lel fel,
Ezért
nyalakodva nyakig nyal a tálba,
Ha a
spájzban a polcon a tejfel.
A
Ladiklaki Kandúr kész a cselekre,
A
simogatásra viszont alig ád!
De
ha varrsz netalán, ödaül az öledbe,
Mert
pusztán egyet akar: galibát!
A
Ladiklaki Kandúr furcsa fajzat ám,
De
nincs ok ezen meditálni semmi,
Mert
azt teszi,
Ami
jó neki,
S ez
esetben mit lehessen tenni?!
Ford.: Tellér Gyula
Vásottkarom és Enyvestalp
Vásottkarom
és Enyvestalp hírhedt macskapárnak
számított.
Jó
névnek örültek, mint vándorszínészek, - zenészek
s
kötéltáncosok,
Színeváltó
clownok s akrobaták. A Viktória Parkban
ütöttek
tanyát -
De
ez csak főhadiszállás volt, míg csavarogtak a
városon
át.
Ismerték
őket a kertvárosban, a Launceston téren s
s
Kensingtonon -
Mondom,
akkora volt a hírnevük, hogy egy
macskapárt
ez már szinte nyom.
Ha
alagsori ablak tárva meredt,
S
csatatérre hasonlított a terep,
Vagy
foghíjas lett fönn a tető,
S
beszivárgott résein át az eső,
Ha kihúzva
találtál bármi fiókot,
Vagy
téli pulóvered elkutyulódott,
Ha
az egyik lány éppen megvacsorázott,
s
öltözvén, gyöngynyaklánca hiányzott:
Így
szólt a család:"A bitangja, a macska!
Vásottkarom
volt - vagy Enyvestalp!" S a dolgot
többnyire
ennyibe hagyta.
Vásottkarom
és Enyvestalp csuda künnyedséggel
el-elcsevegett:
De
macska-betörőként is feltört, élmény-szám tört
fel
üzleteket.
A
Viktória Park sűrűjén laktak, nem volt állandó
munkahelyük.
Szívesen
eldumcsiztak a rendőrrel, s oly jópofa-mód,
hogy
- az is velük.
Ha
leült a család a vasárnap-ebédhez,
Melyről
nem bánja, de: várja, kövér lesz
(Argentin
marhaszelet s a köret..!)
Ám
nézd, a szakács jön s megtöretett
Hangon
szól:" Attól félek, ezúttal
Holnap
délig várni kell a koszttal!
Eltűnt
a sütőből a hús, így e': hoppsza!"
Így
szól a család:" A bitangja, a macska!
Vásottkarom
volt - vagy Enyvestalp!" S a dolgot
többnyire
ennyibe hagyja.
Vásottkarom
és Enyvestalp csuda szép összhangban
működött.
Hol
az időjárást, hol véletlent gyanítottad a történtek
mögött.
Hurrikánként
süvítettek a házon át, s az esküd rá
nem
lesz-e hamis,
Hogy:
Vásottkarom volt...vagy Enyvestalp...ki
tagadhatná,
hogy ez is, meg az is!
S ha
veszett robajoktól reng az ebédlő,
Vagy
az éléskamrát tűzdeli ménkő,
Vagy
a könyvtárból pendül fel, a Ming-
Kori
váza repedvén, gyöngyszavú ping! -
Így
szól a család:" Melyik itt - melyikük?
Vásottkarom
volt! És Enyvestalp!" - És nincs és
nincs,
aki bírna vélük!
Ford.: Tandori Dezső
Vén Szórakaténusz
Vén Szórakaténusz a macska-apó:
Sok életet
élt, több macska létet.
Már
zengte a dal, hírdette a szó,
Amikor
Viktória trónra se lépett.
Kilenc
feleséget eltemetett
(Kilencvenet
is - de ne vessük a latra):
Ivadékai
számosak, ifjú sereg,
S a
kis falu büszke a szőrfejű aggra.
Oly
nyájas, erénydús, mint egy nazarénus,
Ha
kibámul a paplaki ablakon át,
S a
Község Véne motyogja:"Nahát!
Odanézz...nem
igaz...nonono...de igen!
Ej!
Haj!
Semmi
baj!
Öreg
vagyok én, de jó a szemem,
Ez
biztosan ő, a Szórakaténusz!"
Vén
Szórakaténusz az útra kiül,
S ha
piacnapokon van kedve neki,
Hát
bőghet a száz bika éktelenül,
A
pásztor a csordát eltereli.
Kitér
a szekér, s felrakja a község
Az
Út ELZÁRVA írást ügyesen.
Hogy
meg ne zavarják, meg ne böködjék
Vén
Szórakaténuszt, hogyha pihen,
Vagy
jár az eszében egy ókori rébusz:
S a
Község Véne motyogja:"Nahát!
Odanézz...nem
igaz...nonono...de igen!
Ej!
Haj!
Semmi
baj!
A
zűr oka Szóraka-,Szórakaténusz!"
Vén
Szórakaténusz a Francia Róka
S a
Vadászkürt padlóján heverész:
S ha
zúgja a nép:"Még kéne itóka!"
A
kocsmárosné szól:"Gyülevész!
Hogyan
vetemedtek efféle ricsajra,
Ha
Szórakaténusz emészti ebédtejét?
Nyakamon
van a rendőr, szép kalamajka!"
S
lábujjhegyen akkor eloszlik a népség.
Had'
emésztődjék meg a csont, a tehénhús,
Aludja
ki jól az a drága magát:
S a
Község Véne motyogja: "Nahát!
Odanézz...nem
igaz...nonono...de igen!
Ej!
Haj!
Semmi
baj!
Még
vinne a lábam, elég sebesen,
De
vigyáznom kell rád, Szórakaténusz!"
Ford.: Nemes Nagy Ágnes
Csiribícsiribá
Mr. Mistoffelees
Ismered-é
Csiribícsiribát,
A Fő
Cicamágus Urat?
(Mert
nincs vita: híres alak!)
Csiba
hát! Idesüss! - A sok új figurát
Maga
ötli ki, egymaga csak.
Cica
nem lakik erre furább. -
S
alkotja magánmonopóliumát
Csupa
kunszt, cseles és csalafinta,
Csupa
zűr, csupa trükk, csupa hinta.
Csali
cselt soha nem vét:
Kavarint-keverint,
S
mire már kifigyelnéd,
Becsap
újra, megint...
Tanulhat
a mester is épp eleget,
Ahol
ő veti-hányja a bősz cseleket.
Fuss,
cicc!
Huss
ki, sicc!
Hú,
csuda vicc!
Nézd,
no, nézd
Ezt
a csibészt,
Ezt
a nagy észt,
Ezt
a cseles Csiribícsiribát!
Kicsi
és puha és az egész
Feketéllik,
akár a korom.
Kapu
néki a lyuk vagy a rés,
Alig-ujjnyi
palánkon oson,
Bubit-ászt
emelinteni kész,
Napi
csínye a kockavetés,
Noha
azt, aki nézi, csupán megigézi
Bemesélve,
hogy ő egerész.
Gurigázza
kerek fadugód,
Cseni
sülthalad és kanalad,
S ha
a kést keresed-kutatod,
S
hiszed épp idetetted - ágyő! Odalőn!
Odakint
van a késed a kerti füvön.
Hú,
buta vicc!
Nézd,
no, nézd
Ezt
a csibészt,
Ezt
a nagy észt,
Ezt
a cseles Csiribícsiribát!
Gyanakodva
oson s remegőn,
Mint
aki éktelenül fél.
S
fönt hallani: sír a tetőn,
Noha
itt heverészik a tűznél,
S
itt hallani néha a tűznél,
Noha
fönt kaparász a tetőn -
(Legalábbis
a hang idelent szól!)
S e
csudát idelenn-odafönn
Csak
a bűvös erő magyarázza.
Más
példa: kiált a család,
A
cicát hívogatja a házba,
Noha
rég odabent a galád.
S az
imént cselezett ez a mágusi macska
Hét
szép cicakölyköt egy ócska kalapba.
Hú,
fura vicc!
Nézd,
no, nézd
Ezt
a csibészt,
Ezt
a nagy észt,
Ezt
a cseles Csiribícsiribát!
Ford.: Teller Gyula
Makár Viki, a titokzatos
macska
Makár
viki titokzatos, és Halk Talp álnevű ő -
Mert
ő a mesterbűnöző, a nagy törvényszegő.
A
Scotland Yardot jégre viszi, s a Repülő Osztagot:
Mert
hogyha a bűn helyére érnek - Makár Viki
nincsen
ott!
Makár
Viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,
Mit
néki az emberi törvény vagy épp a gravitáció.
Levitációs
gyakorlatát csak nézik a bölcs fakírok,
Mert
hogyha a bűn helyére érsz - Makár Viki
nincsen
ott!
A
pincét felkutathatod, vagy a padlást járhatod -
De
mondom, mondom, mondom én, Makár Viki
nincsen
ott!
Makár
Viki gyömbérszínű és karcsú, végtelenül:
Megismernéd,
ha látnád, mert két szeme mélyen ül.
Arcát
töprengés szántja fel, és homloka boltozatos:
Bajusza
kissé elhanyagolt, és szűk bundája poros.
Feje
lassan jobbra-balra ing, míg kígyó-mód halad,
S
azt hiszed, hogy szundikál: hát éber, mint a nap.
Makár
Viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,
Mert
macskabőrben ördög ő, a bűnben végső stáció.
A
mellékutcán nézheted, a téren láthatod -
De
hogyha a bűntényt fölfedezik, Makár Viki
nincsen
ott!
Úgy
szemre tisztességes ő.(Bár kártyában csaló.)
S a
Yardon róla mancslenyomat egy sem található.
S ha
a kamra üres, vagy az ékszer ládikában nincs
itt,
Ha a
tejből egy-két korty maradt, vagy megmarták
a
pincsit,
Ha betörték
ón-keretestül a melegház ablakot -
Jaj!
éppen az csodálatos, hogy - Makár Viki
nincsen
ott!
S ha
fent a Külügyben holmi rajz vagy főirat elveszett,
S az
Admiralitás se talál bizalmas terveket,
Lehet,
hogy látnak a lépcsőn néhány papírdarabot -
De nyomozni
mégis hasztalan - Makár Viki
nincsen
ott!
S ha
a Kémszolgálat végül is kijelenti morcosan:
"Makár
Viki volt ez, senki más!" - ő kétmérföldre
van.
S
nyújtózva találod biztosan, mancsát nyalogatva,
merengve,
Vagy
elmerülve hosszú, mély osztási műveletekbe.
Makár
viki, Makár Viki, nem érti őt a ráció,
Nem
volt még macska kétesebb, se édesebben ámító.
Alibije
van dugaszban öt, s mind pompásan koholt:
?ert
bármikor történt a bűn - MAKÁR VIKI OTT
SE
VOLT!
És
száll a hír, hogy a macskák, kik ismert bűnözők
(Kormoskarmút
említeném vagy Csontikaőrölőt).
Csupán
a Macska ügynökei, ki a hálót összevonja,
S
tevékenységüket ő vezeti: a Bűn Napóleonja!
Ford.: Nemes Nagy Ágnes
Gusz, a színházi macska
Gusz
a színház kapujába' vár.
Neve,
mondhattam volna már,
Aszparágusz.
S ez komplikált,
Nevéből
hát a Gusz kivált.
Gereblye-sovány,
bundája se dús,
Tappancsa
remeg, paralitikus.
Elegáns
cica volt annak idején,
Már
nem fél tőle patkány, sem egér.
Egykor
virult s elhervadott,
Pedig
nagy hírre jutott.
Barátai
közt klubban pihen
(A
szomszéd kocsma mélyiben).
Ő
szórakoztat, más fizet.
Mond
hajdan esett történeteket:
Sztár
volt, első-vonal-beli,
Fellépteté
őt Irving s Tree,
S
amikor döntő sikerét kifogta,
A
karzat hétszer kinyávogta,
De
mégis legnagyobb szerepe
A
Tűzfagyhegedű Ördöge.
Mesél:
"Minden jót eljátszottam,
Száz
tirádát betéve tudtam,
Improvizáltam,
bűvészkedtem,
És
zsákból macskát eregettem,
Játszott
fark-csóvám, gerinc-ívem,
Egy
óra próba, s rendbe minden.
Nyávogásommal
szívhez szóltam,
Ha
főszerep, ha jellem voltam.
Ültem
kis Nellnél ágy-szegélyen,
Himbálóztam
harangkötélen,
Pantomimban
se maradtam hoppon,
Voltam
macskád, ó, Dick Whittington!
De
életem legfőbb szerepe
A
Tűzfagyhegedű Ördöge."
S ha
részesül egy pofa gin-ben,
Elmondja,
mint volt az East Lynne-ben.
Egyszer
Shakespeare volt műsoron,
Épp
egy cica kellett, bizony!
S
tigrist játszott - győzné ma is -,
Volt
kergetés, csatorna is.
De
torka ma is könnyen kiad
Dermesztő
szellem-hangokat.
Egyszer
sürgönydróton tipegett,
Égő
házból mentett gyereket.
S
szólal:"Hanyatlik a mai cica,
Más
volt, amíg Viktória
Uralkodott:
fegyelem ám!
S
ma? - büszkén ugrálnak karikán."
És
mancsával mosakodva szólt:
"A
színház nem az már, ami volt.
Modern
előadás? no de
Kérem!
akármi felérhet-e
A
titokzatos villanással,
Mikor
történelmet csináltam,
Mint
Tűzfagyhegedű Ördöge."
Ford.: Weöres Sándor
Csülkecsámpás, a vasúti
macska
Izgalomtól
sistereg, forr 23.11-kor
A
sínek között a hangulat:
"Ejnye
hol jár Csülkecsámpás, ide gyertya, ide
lámpás!
Nélküle
nem indul vonat!"
És
fut masiniszta, hordár, állomásfőnök botorkál,
Fűtő,
váltóőr kutatja már:
"Hol
van Csámpás, ejnye, Csámpás, ilyen fontos
nincsen
ám más.
Mert az Éji Gyors miatta áll!"
23.17
már - lám az indító helyén áll,
Minden
utas őrült nyugtalan -
S
feltűnik most Csülkecsámpás, kényesen helyére
csámpáz:
Szundikált
a poggyászkocsiban!
Zöld
szeme villan, s lendül a tárcsa,
Jelzi
vidáman: "Tiszta az út!"
S
éjszaka mélyén északi tájra
Éjjeli
Gyorsunk fut, tovafut.
Tudja
józan, tudja részeg, hogy a Hálókocsi-Részleg
Gondja
Csámpás vállain pihen:
Gépészre
és kalauzra gondja van, s nyakát behúzza
Még
a fűtő is, ha megjelen.
Folyosókon
végigoson, párnáson és fapadoson,
Minden
egyes utast megfigyel
- Ez
a gondos munka rá vall -: szigorú őrjáratával
A
bajt csírájában fojtja el.
Rád
néz, s bár szemed se rebben, tudja jól, mi jár
eszedben:
S
annyi szent, hogy nincs ínyére épp,
Hogyha
lárma zúg, morajlik: így hát hangos szó se
hallik,
Merre
Csámpás óvakodva lép.
Orra
alá ne törj soha borsot:
Ő
nem aféle nyámnyila lény:
Baj
sosem éri az éjjeli Gyorsot,
Hogyha
a Csámpás áll a helyén.
Ó,
mily áldott, drága érzet, ha meglelted kicsi fészked,
És
az ajtón ott ragyog neved:
Fülkéd
csinos és lakájos, tiszta paplan, tiszta vánkos,
Nem
látsz padlóján egy porszemet.
Ég
többféle lámpa ottan, ez fénylőn, az tompítottan,
Itt
egy gomb, nyomd meg, s szellő legyez,
Ott
egy kagyló, furcsa jószág, hogy majd benne
mossad
orcád,
S
ablak-csukni ott van egy retesz.
Kalauz
tekint be éppen, s kérdi meghajolva szépen:
"Reggel
kávét óhajt vagy teát?"
Hanem
Csámpás áll mögötte - övé volt e kedves
ötlet
-,
Csámpás
visel gondot itt reád.
És
ha kinyúlsz a friss, puha ágyon,
És
ha a paplan az álladig ér,
Jó, ugye,
várnod: jöjjön az álom,
Tudva,
az éjjel nem lesz egér,
Nincs
vele gondod, drága barátom,
Mert
ez a Csámpás kincseket ér!
Már
éjfélre jár az óra, s ő még friss, mert hébe-korba
Felhörpint
egy jó erős teát,
Esetleg
egy csöppnyi rummal: többet nem időz
bizonnyal,
Csak
bolhászkodik, s már megy tovább.
Te
aludtál, mint a bunda, ám megérkezvén Devonba
Ő az
állomáson őrködött:
Te
hortyogtál, mint a medve, így befutva Holyheadbe
Nem
láthattad tisztelegni őt.
De
láttad, elérve Kentbe, hogy a rendőrt odaintve
Jelentette:"
Csend és rend van itt!"
És
mikor hajnalra végre megérkeztek
Gallowgate-be,
Csülkecsámpás
ott áll s lesegít.
Búcsúra
lendül kunkori farka,
Mintha
kiáltana:"Jól utazott?
Szálljon
akármikor Éjjeli Gyorsra,
Bizhat:
a Csámpást megleli ott!"
Ford.: Tótfalusi István
A macska megszólítása
Sokféle
macska él, igaz,
De
véleményem róluk az,
Hogyha
jellemük titka húz,
Tolmács
nélkül is boldogulsz.
Tudnod
kell, a macska olyan,
Akár
magad vagy jómagam
Vagy
mint a többi emberek:
Ahány,
annyiféle lehet.
Egyik
derék, másik galád,
Ez
okosabb, az ostobább,
Van,
aki rossz, van, aki jó -
De
mind versbe foglalható.
Ők
is dolgoznak, játszanak,
Nevük,
lakcímük is akad:
De
még hátra a nagy titok,
S
ez:
A
macskát hogy szólítod?
Tanácsom
első mondata
Így
szól: A MACSKA NEM KUTYA.
A
kutya harcol néhanap,
Gyakran
ugat, ritkán harap,
De
egészében és általán
Jámbor
léleknek mondhatnám.
Nem
a vérebre gondolok,
És
mások a komondorok,
Ám a
kutya, a köznapi,
Szeret
bohócot játszani,
Túl
büszkén éppen nem feszít,
Inkább
méltóságból veszít.
Rászedni
szinte semmiség,
Vakard
csak állát, fültövét,
Paskold
hátát, adass pacsit,
Már
kaffog, ugrik, mint a csík.
Nem
afféle rátarti princ -
Lohol,
ha füttyentesz, ha intsz.
Ismét
mondom, de becsszavamra:
a
kutya kutya - A MACSKA MACSKA.
Macskánál,
mondják, egy a fő:
Ne
szólítsd, míg nem szólít ő.
Szerintem
téves vélemény:
Szólítsd
csak meg, azt mondom én,
De
tudd: nem utál semmi mást
Úgy,
mint a bizalmaskodást.
Meghajlok,
kalapom lekapva,
S
így szólítom: NAGYBECSŰ MACSKA!
De ha
a szomszéd macska ő, s
Látásból
régen ismerős,
És
most látogatóba jön,
JÖSZTE
MACSKA! - üdvözölöm.
Bár
tudom, neve Jeromos,
Így
hívnom még nem ildomos.
Nem
ereszkedik le odáig,
Hogy
barátul fogadna bárkit,
Amíg
csak mély hódolatod
Némi
jelét nem mutatod.
Egy
tál tejszínt, de kaviár
Is
megteszi vagy libamáj.
Sült
virsli vagy sonkás rolád -
El
kell találnod gusztusát.
(Van
egy macska, azzal mulat,
Hogy
nem eszik, csakis nyulat,
S
mancsáról - mert ez ritka koszt -
Lenyal
minden csepp hagymaszószt.)
Respektusod
mutatni kell:
A
macska joggal várja el.
S
végül, ha nem sajnálsz időt,
Már
NÉVEN szólíthatod őt.
Nos
itt van, és ott van ott -
A
macskát így szólíthatod/
Ford.: Tótfalusi István
|
