|
A tudós macskája
Nagy
lett volna a tudósnak
Az ő
tudománya,
De
mi haszna, ha kevés volt
A
vágott dohánya.
Könyvet
irt a bölcseségről
- S
hajna!
Akkor
esett ez a bolond
História
rajta.
Nem
szeretett ez a tudós
Semmit
a világon,
Járt
legyen bár égen-földön,
Két
avagy négy lábon:
De a
kendermagos cicát
- S
hajna!
Éktelenül
megszerette,
Majdhogy
fel nem falta.
Szolgája
is volt; a háznak
Ez
viselte gondját,
Hogy
lába ne keljen és a
Szelek
el ne hordják.
Hű
cseléd volt félig-meddig,
- S
hajna!
Koplalás
lőn este reggel
Bőséges
jutalma.
Máskülönben
ment a dolga
A
kedves cicának:
A
reggelin gazdájával
Ketten
osztozának.
Búsan
nézte ezt a szolga
- S
hajna!
Fél
zsemlére, pohár téjre
Nagyokat
sohajta.
Mert
tudósunk a magáét
Ha
fölreggelizte:
Felét
a cicának adni
Volt
a szolga tiszte.
Úriasan
élt a macska,
- S
hajna!
Csak
nem akart, csak nem akart
Meglátszani
rajta.
"Hé...
izé... mi baja lehet
Annak
az állatnak?
Szőre
borzas, csontja zörgős,
Szédelegve
ballag."
"Jaj,
uram, hát a sok éhség! -
- S
hajna!
Kétszereznők
csak a tartást;
Mindjárt
lábra kapna."
S az
napságtól itce tej járt,
Kapott
egész zsemlét:
A
tudós csak lesi, várja
Hogy
ha nekitelnék.
De a
macska nem üdűlt fel,
- S
hajna!
Elfogyott
a fogyó holddal,
Sarlóvá
hajolva.
Kendermagos
szegény cica
Nyavalyába
esvén,
Fölvette
a néhai nevet
Egy
szép őszi estvén.
"Átszellemült
kedves állat
- S
hajna!
Falatom
megosztom vele
Mégis
meg van halva!"
"Mi
tagadás" - mond a szolga,
"A
cicus nem vétett:
Én
evém meg ő helyette
Reggel
az ebédet.
Mondtam,
menjen egérfogni,
- S
hajna!
Nem
tanyáz ám ott egér, hol
Üres
minden kamra."
Nagy
volt, mondok, a tudósnak
Az ő
tudománya,
De
mi haszna! Kevés hozzá
A
vágott dohánya.
Könyvet
irt a bölcseségről
- S
hajna!
Ilyen
ápró dőreségek
Gyakran
estek rajta.
(1847)
|
